Az Újvilág kincsei:

A paprika eredete Közép- és Dél-Amerikába vezethető vissza. Az aztékok és a maják már évszázadok óta termesztették és fogyasztották ezt a csípős növényt, melyet "chili"-nek hívtak. Különböző ételek ízesítésére használták, gyógyhatású tulajdonságokat is tulajdonítottak neki.

Európai megérkezés:

Kolumbusz második útja során, 1493-ban, hajósok magukkal vitték a paprikát Spanyolországba. Eleinte dísznövényként és orvosságként terjedt el, de hamarosan felfedezték fűszerként is rejlő értékeit. A 16. században már Portugáliában, Franciaországban és Olaszországban is termesztették.

Magyar honosodás:

A paprika Magyarországra a török hódítással érkezett a 16. század végén. Eleinte dísznövényként díszítette a kerteket, de hamarosan felismerték gasztronómiai potenciálját is. A 18. században már Kalocsán és Szeged környékén is termesztették, és fokozatosan elengedhetetlen fűszerré vált a magyar konyhában.

A magyar paprika sikere:

A magyar paprika egyedülálló ízvilágát a speciális termesztési és feldolgozási technikáknak köszönheti. A napon szárított paprikát füstöléssel és kíméletes őrléssel alakítják át a jellegzetes piros porrá, melynek íze édes, csípős és füstös tónusokat ötvöz.

Napjainkban:

A magyar paprika ma már világszerte ismert és elismert fűszer. Számos étel ízesítésére használják, de különösen a magyar konyha specialitásainak elengedhetetlen hozzávalója. A gulyásleves, a pörkölt és a paprikás csirke csak néhány példa azokra a fogásokra, melyeknek ízét a paprika teszi felejthetetlenné.

A paprika története izgalmas példa arra, hogyan juthat el egy Újvilágból származó növény egy távoli ország konyhájának sztárjává. A magyar paprika nem csupán fűszer, hanem a magyar gasztronómiai kultúra és örökség szimbóluma is.